Egy laboratóriumban rendszeresen nehéz döntéseket kell hozni annak meghatározása érdekében, hogy hogyan lehet a legjobban elvégezni a kritikus kísérleteket és teszteléseket. Az idő múlásával a pipettahegyek alkalmazkodtak a világ minden táján található laboratóriumokhoz, és biztosítják azokat az eszközöket, amelyekkel a technikusok és a tudósok képesek fontos kutatásokat végezni. Ez különösen igaz most, hogy a COVID-19 továbbra is terjed az Egyesült Államokban. Az epidemiológusok és virológusok éjjel-nappal dolgoznak azon, hogy kidolgozzák a vírus kezelését. A vírus tanulmányozásához műanyagból készült, szűrt pipettahegyeket használnak, és az egykor terjedő, üvegpipetták ma már elegánsak és automatizáltak. Jelenleg egyetlen COVID-19 teszt elvégzéséhez összesen 10 műanyag pipettahegyet használnak, és a ma már használt hegyek többségében van egy szűrő, amely állítólag 100%-ban blokkolja az aeroszolokat, és megakadályozza a keresztszennyeződést mintavételkor. De mennyire előnyösek valójában ezek a jelentősen drágább és környezetileg költséges hegyek az ország laboratóriumainak? Vajon a laboratóriumoknak úgy kell dönteniük, hogy elhagyják a szűrőt?
A kísérlettől vagy teszttől függően a laboratóriumok és kutatóközpontok szűrő nélküli vagy szűrős pipettahegyeket használnak. A legtöbb laboratórium szűrős pipettahegyeket használ, mert úgy vélik, hogy a szűrők megakadályozzák, hogy az aeroszolok szennyeződést okozzanak a mintában. A szűrőket általában költséghatékony módszernek tekintik a szennyeződések nyomainak teljes eltávolítására a mintából, de sajnos ez nem így van. A polietilén pipettahegy-szűrők nem akadályozzák meg a szennyeződést, hanem csak lassítják a szennyeződések terjedését.
Egy nemrégiben megjelent Biotix cikk szerint „[a] „záróréteg” szó kissé félrevezető elnevezése ezeknek a hegyeknek némelyikére. Csak bizonyos csúcskategóriás hegyek biztosítanak valódi tömítőréteget. A legtöbb szűrő csak lassítja a folyadék bejutását a pipetta hengerébe.” Független tanulmányok készültek a hegyszűrők alternatíváival és azok hatékonyságával a nem szűrős hegyekkel összehasonlítva. A Journal of Applied Microbiology, London (1999) című folyóiratban megjelent cikk a polietilén szűrőhegyek hatékonyságát vizsgálta, amikor azokat a pipettahegy kúpjának nyílásába helyezték a nem szűrős hegyekhez képest. 2620 tesztből a minták 20%-ánál mutatkozott átvitt szennyeződés a pipetta orrán, amikor szűrő nélkül használtak, és a minták 14%-a keresztszennyeződött, amikor polietilén (PE) szűrőhegyet használtak (2. ábra). A tanulmány azt is megállapította, hogy amikor radioaktív folyadékot vagy plazmid DNS-t pipettáztak szűrő nélkül, a pipetta hengerének szennyeződése 100 pipettázáson belül bekövetkezett. Ez azt mutatja, hogy bár a szűrt hegyek csökkentik a keresztszennyeződés mértékét az egyik pipettahegyről a másikra, a szűrők nem állítják meg teljesen a szennyeződést.
Közzététel ideje: 2020. augusztus 24.