A műanyaghulladék környezeti hatásának és az ártalmatlanításával járó megnövekedett tehernek a tudatossága miatt egyre inkább törekszünk az újrahasznosított műanyagok használatára, ahol csak lehetséges. Mivel sok laboratóriumi fogyóeszköz műanyagból készül, felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e a laboratóriumban átállni az újrahasznosított műanyagokra, és ha igen, mennyire megvalósítható.
A tudósok műanyag fogyóeszközöket használnak a laboratóriumban és annak környékén található termékek széles körében – beleértve a csöveket is (Kriogenikus csövek,PCR-csövek,Centrifugacsövek), Mikrolemezek (tenyésztő lemezek,24, 48, 96 mélylyukú lemez, PCR paletták), pipettahegyek(Automata vagy univerzális hegyek), Petri-csészék,Reagens palackok,és még sok más. A pontos és megbízható eredmények érdekében a fogyóeszközökben felhasznált anyagoknak a legmagasabb színvonalúaknak kell lenniük a minőség, az állandóság és a tisztaság tekintetében. A nem megfelelő minőségű anyagok használatának következményei súlyosak lehetnek: egy teljes kísérletből vagy kísérletsorozatból származó adatok értéktelenné válhatnak egyetlen fogyóeszköz meghibásodása vagy szennyeződése miatt. Tehát lehetséges-e ezeket a magas szabványokat újrahasznosított műanyagok használatával elérni? A kérdés megválaszolásához először meg kell értenünk, hogyan történik ez.
Hogyan hasznosítják újra a műanyagokat?
Világszerte a műanyagok újrahasznosítása egy növekvő iparág, amelyet a műanyaghulladék globális környezetre gyakorolt hatásának fokozott tudatossága hajt. Azonban nagy eltérések vannak a különböző országokban működő újrahasznosítási rendszerekben, mind a méret, mind a kivitelezés tekintetében. Németországban például a Zöld Pont rendszert, ahol a gyártók fizetnek a termékeikben található műanyag újrahasznosításának költségeiért, már 1990-ben bevezették, és azóta Európa más részeire is kiterjedt. Sok országban azonban a műanyag-újrahasznosítás mértéke kisebb, részben a hatékony újrahasznosítással kapcsolatos számos kihívás miatt.
A műanyag-újrahasznosítás fő kihívása, hogy a műanyagok kémiailag sokkal változatosabb anyagcsoportot alkotnak, mint például az üveg. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy hasznos újrahasznosított anyagot kapjunk, a műanyaghulladékot kategóriákba kell válogatni. A különböző országoknak és régióknak saját szabványosított rendszereik vannak az újrahasznosítható hulladékok kategorizálására, de sokuk ugyanazt az osztályozást alkalmazza a műanyagok esetében:
- Polietilén-tereftalát (PET)
- Nagy sűrűségű polietilén (HDPE)
- Polivinil-klorid (PVC)
- Kis sűrűségű polietilén (LDPE)
- Polipropilén (PP)
- Polisztirol (PS)
- Más
Nagy különbségek vannak e különböző kategóriák újrahasznosításának egyszerűségében. Például az 1. és 2. csoport viszonylag könnyen újrahasznosítható, míg az „egyéb” kategória (7. csoport) általában nem kerül újrahasznosításra5. A csoportszámtól függetlenül az újrahasznosított műanyagok jelentősen eltérhetnek a szűz megfelelőiktől tisztaság és mechanikai tulajdonságok tekintetében. Ennek az az oka, hogy még a tisztítás és válogatás után is maradnak szennyeződések, akár különböző típusú műanyagokból, akár az anyagok korábbi felhasználásával kapcsolatos anyagokból. Ezért a legtöbb műanyagot (ellentétben az üveggel) csak egyszer hasznosítják újra, és az újrahasznosított anyagoknak más az alkalmazási területük, mint a szűz megfelelőiknek.
Milyen termékek készülhetnek újrahasznosított műanyagból?
A laboratóriumi felhasználók számára a kérdés a következő: Mi a helyzet a laboratóriumi fogyóeszközökkel? Vannak-e lehetőségek laboratóriumi minőségű műanyagok előállítására újrahasznosított anyagokból? Ennek megállapításához alaposan meg kell vizsgálni, hogy a felhasználók milyen tulajdonságokat várnak el a laboratóriumi fogyóeszközöktől, és milyen következményekkel járhat a nem megfelelő minőségű anyagok használatának.
Ezen tulajdonságok közül a legfontosabb a tisztaság. Lényeges, hogy a laboratóriumi fogyóeszközökhöz használt műanyagban a szennyeződések mennyisége minimális legyen, mivel ezek kioldódhatnak a polimerből és bekerülhetnek a mintába. Ezek az úgynevezett kioldódó anyagok számos, rendkívül kiszámíthatatlan hatással lehetnek például az élő sejtek kultúráira, miközben befolyásolják az analitikai technikákat is. Emiatt a laboratóriumi fogyóeszközök gyártói mindig minimális adalékanyag-tartalmú anyagokat választanak.
Az újrahasznosított műanyagok esetében a gyártók számára lehetetlen meghatározni az anyagok pontos eredetét, és így az esetlegesen jelen lévő szennyező anyagokat is. És bár a gyártók sok erőfeszítést tesznek a műanyagok tisztítására az újrahasznosítási folyamat során, az újrahasznosított anyag tisztasága jóval alacsonyabb, mint a szűz műanyagoké. Emiatt az újrahasznosított műanyagok jól alkalmazhatók olyan termékekhez, amelyek felhasználását nem befolyásolja a kimosódó anyagok alacsony mennyisége. Ilyenek például a házak és utak építéséhez használt anyagok (HDPE), a ruházat (PET) és a csomagolóanyagokhoz használt párnázó anyagok (PS).
A laboratóriumi fogyóeszközök, valamint más érzékeny alkalmazások, például számos élelmiszerrel érintkező anyag esetében azonban a jelenlegi újrahasznosítási eljárások tisztasági szintje nem elegendő a megbízható, reprodukálható eredmények garantálásához a laboratóriumban. Ezenkívül a laboratóriumi fogyóeszközök legtöbb alkalmazásában elengedhetetlen a nagy optikai tisztaság és az állandó mechanikai tulajdonságok, és ezek az igények az újrahasznosított műanyagok használata esetén sem teljesülnek. Ezért ezeknek az anyagoknak a használata téves pozitív vagy negatív eredményekhez vezethet a kutatásokban, hibákhoz a törvényszéki vizsgálatokban és helytelen orvosi diagnózisokhoz.
Következtetés
A műanyag-újrahasznosítás egy világszerte elterjedt és növekvő trend, amely pozitív, tartós hatással lesz a környezetre a műanyaghulladék csökkentésével. Laboratóriumi környezetben az újrahasznosított műanyag olyan alkalmazásokban is felhasználható, amelyek nem annyira függenek a tisztaságtól, például csomagolásként. A laboratóriumi fogyóeszközök tisztaságára és állagára vonatkozó követelményeit azonban a jelenlegi újrahasznosítási gyakorlatok nem tudják teljesíteni, ezért ezeket a termékeket továbbra is szűz műanyagokból kell előállítani.
Közzététel ideje: 2023. január 29.